Adaptogének a kínai orvoslásban - milyen előnyökkel járnak?

Az"adaptogén" kifejezés viszonylag fiatal. Csak néhány évtizede használatos. Az adaptogének használatának a kínai orvoslásban azonban több ezer éves hagyománya van, bár akkoriban egyszerűen másként definiálták őket. Nézzük meg az adaptogén növények történetét a kínai gyógyászati hagyományban.

• Az adaptogén a táplálékkiegészítők új kategóriája
• Mely adaptogének egyben TCM tonikumok is?

Az adaptogén a táplálékkiegészítők új kategóriája

Manapság az erősítő gyógynövényekre főként azadaptogénekkifejezéssel utalunk. Ezt a kifejezést először 1940-ben egy szovjet tudós, N. Lazarev javasolta, amikor leírta a Schisandra chinensis-t és más hasonló hatású gyógynövényeket. Ő így határozta meg őket:

"Növényi eredetű adaptogének, amelyek nem specifikusan erősíthetik az emberi szervezetet".

Később, 1950 körül egy másik szovjet tudós, I. Brekhman, aki a ginzenget kutatta, kibővítette az adaptogének fogalmát, jelezve, hogy kedvezőtlen vagy stresszes körülmények között is segíthetnek a szervezetnek fenntartani az ideális homeosztázist.

A definíciót még többször bővítették, mígnem 1998-ban az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) az adaptogént olyan új típusú anyagcsere-szabályozóként határozta meg, amelyek bizonyítottan segítik a környezeti alkalmazkodást és megakadályozzák a káros külső tényezők hatását. Azóta az "adaptogén" kifejezést széles körben használják funkcionális kifejezésként.

Kínai tonikumok és modern adaptogének - mi a közös bennük?

Most adaptogéneknek neveznek számos olyan növényi alapanyagot is, amelyeket a hagyományos kínai orvoslásban már évezredek óta használnak. A kínai hagyományban a"tonik" kifejezést használták, és a tonikáknak nevezett gyógynövények gyűjteménye nagyon hasonlít ahhoz, amit ma adaptogéneknek nevezünk.

A kínai orvoslás szerint a tonikák olyan anyagok, amelyek képesek pótolni a hiányokat és gyengeségeket, korrigálni a qì és a vérhiány okozta kóros állapotokat, és kezelni a qì hiány szindrómát. A qì-t a test fiziológiai folyamataként definiálhatjuk. A tonikumok tulajdonságainak, funkcióinak és javallatainak különbségeitől függően qi feltöltő, vér feltöltő, yin vagy yang feltöltő készítményekre oszthatók.

A tonikáknak a Hagyományos Kínai Orvoslásban sokféle alkalmazási területe van, és alkalmazhatók alacsony immunitás és rossz egészségiállapot esetén, vagy amikor a szervezet súlyos betegséggel küzd. Ebben az összefüggésben a tonikumok hatása hasonló a növényi alapú adaptogénekéhez.

A tonikumok általában adaptogének, de nem mindig. Klinikai felhasználásuk és hatásmechanizmusuk hasonló. A korábbi alkalmazások alapján a tonikumok és a növényi eredetű adaptogének olyan anyagokként határozhatók meg , amelyek az emberi test funkcióit szabályozzák a homeosztázis elérése érdekében. Ezen anyagok fő hatásai az immunrendszer szabályozása, az idegrendszeri zavarok javítása, a fáradtság elleni hatás és az általános táplálkozás. A specifikus mechanizmusokat tekintve mindkét kategóriába tartozó anyagok képesek hatni a HPA (hipotalamusz-hipofízis-mellékvese) tengelyre az immun-neuro-endokrin rendszerben, így érve el a fenti farmakológiai hatásokat.

Mely adaptogének egyben TCM tonikumok is?

A Hagyományos Kínai Orvoslásban használt terminológia szerint a növényi adaptogének hatása a jin és a jang egyensúlyának elérése, ami a vitalitás növekedését biztosítja.

Az adaptogéneknek és tonikumokként is számon tartott kínai gyógynövények a következők:

• Panax ginseng (koreaiginseng )
• Panax quniquefolius (amerikai ginseng)
• Panax notoginseng (hamisginzeng )
• Eleutherococcus senticosus (szibériai ginzeng)
• Sedum rosea (rododendron)
• Schisandra chinensis (kínai citromfű)

A tonikumok a következő funkciókkal rendelkeznek:

• a vér dúsítása és aktiválása - az eritropoetin kiválasztásának serkentése és stimuláló faktorok, pl. makrofágtelepek termelésének kiváltása a vér aktiválása érdekében,
• a sejtes és humorális immunitás szabályozása,
• a citokinaktivitás befolyásolása.

Ezek a funkciók hasonlóak a fent említett adaptogének funkcióihoz. A növényi adaptogéneket széles körben a "gyógynövények elitjének" tekintik, és a kínai orvoslásban a tonikumok a "felső kategóriás gyógymódnak" számítanak.

A világ különböző részein a helyi orvosi rendszerek megkülönböztetik azokat a növényeket, amelyek hatása hasonló ahhoz, amit ma adaptogénnek nevezünk. Ezek közül sokakat szokás ginzengként emlegetni, így ismerjük többek között a koreai ginzenget, a japán ginzenget, az amerikai ginzenget, az indiai ginzenget, a malajziai ginzenget, a perui ginzenget, stb. stb., bár valójában ezek nem mind rokonok, és teljesen különböző növények. Többnyire a következő tulajdonságaik közösek: támogatják a szervezet általános immunitását, csökkenthetik a fáradtságérzetet, mérsékelhetik a szorongást, a stresszt és a hangulatromlás tüneteit, valamint gátolják a szervezet öregedési folyamatát, a gyulladást,

Összefoglaló

Számos adaptogén a Hagyományos Kínai Orvoslásból származik, bár korábban más-más néven nevezték és más-más módon osztályozták őket. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a TCM gyakorlói által az elmúlt évezredek során feljegyzett számos tulajdonságot ma már megalapozott tudományos kutatások is megerősítenek.

Források:

• Liao LY, He YF, Li L, et al. Az adaptogénekkel kapcsolatos tanulmányok előzetes áttekintése: a TCM-ben használt bioaktivitásuk összehasonlítása a világszerte használt ginseng-szerű gyógynövényekével. Chin Med. 2018;13:57. Megjelent 2018 Nov 16. doi:10.1186/s13020-018-0214-9.