Cinkhiány - mik a tünetek?
A cinkhiány világszerte mintegy kétmilliárd ember számára jelent problémát. A fejlődő országokban ez az egyik fő oka a megnövekedett betegségtehernek. A fejlett országokban ezzel szemben nem sokkal jobb a helyzet, és a cinkhiány kockázata még mindig nagyon magas. A hiány számos különböző testrendszert érintő tüneteket okoz. Hasznos tudni, hogy mik a cinkhiány okai és következményei, hogy felismerhessük azt, és megfelelő beavatkozást tudjunk bevezetni. Olvassa el a végéig!
- A cinkhiány tünetei
- Cinkhiány - hogyan diagnosztizálható?
- A cinkhiány okai
- Mennyire gyakori a cinkhiány?
- A hiány megfelelő étrenddel és pótlással orvosolható.
- Vigyázat, ne vigyük túlzásba
- Összefoglaló
A cinkhiány tünetei
A cinkhiányos állapotok klinikailag számos rendszert és szervet érintenek:
- Felhám,
- gyomor-bélrendszer,
- központi idegrendszer,
- immunrendszer,
- csontrendszer,
- reproduktív.
A cinkhiánnyal összefüggő egyik legjobban vizsgált klinikai jellemző a növekedés és a fizikai fejlődés károsodása. Az érintett mechanizmusok azonban nem jól ismertek. A hatás a leggyorsabb növekedés időszakaiban a legjelentősebb, mint például a terhesség, a csecsemőkor és a pubertás, amikor a cink iránti igény a legnagyobb.
A cinkhiány tünetei a következők:
- legyengült immunitás és visszatérő fertőzések,
- a kognitív funkciók és a memória károsodása,
- viselkedési problémák,
- tanulási nehézségek,
- hasmenés,
- bőrproblémák,
- alopecia,
- csökkent glükóztolerancia,
- nyelvgyulladás,
- körömdisztrófia,
- károsodott sebgyógyulás,
- hypogonadizmus férfiaknál.
Cinkhiány - hogyan diagnosztizálható?
Az enyhe cinkhiány klinikai diagnózisa emberben problematikus. Eddig a hiányosság legismertebb mutatói a plazma/szérum cinkkoncentráció, a táplálékbevitel és a törpeség előfordulása.
A vér cinkvizsgálat azonban nem ajánlott szűrésre. Először a hiányhoz illeszkedő klinikai tüneteket kell felmérni, és a vérkoncentráció-vizsgálat a képet teljessé tevő paraméter.
A cinkhiány okai
A cinkhiány leggyakoribb oka a szükséglethez képest túl alacsony bevitel. Az alultápláltságban, alkoholizmusban, gyulladásos bélbetegségben és felszívódási zavarban szenvedő betegeknél fokozott a cinkhiány kockázata.
Az alábbiakban a cinkhiány legerősebb és leggyakoribb okait gyűjtöttük össze:
- Fehérjementes étrend,
- vegetáriánus étrend,
- anorexia nervosa,
- kizárólagos parenterális táplálás,
- krónikus gyomor-bélrendszeri betegségek,
- horogférgesség és felszívódási zavarok,
- hasnyálmirigy-elégtelenség,
- krónikus veseelégtelenség vagy rosszindulatú daganatok,
- csecsemők táplálása alacsony cinktartalmú módosított tejjel,
- rossz társadalmi-gazdasági helyzet,
- fehérje-kalória alultápláltság,
- enteropátiás dermatitis(Acrodermatitis enteropathica).
Mennyire gyakori a cinkhiány?
A hiány különösen gyakori a fejlődő országok népességében, ahol akár ¼-nél is jelentkezhet a probléma. A hiány leggyakrabban a szegény és elmaradott társadalmakban fordul elő, ahol a cinket forrásként szolgáló élelmiszerek bevitele alacsony, a cink biológiai hozzáférhetőségét rontó anyagokat tartalmazó élelmiszerek bevitele pedig magas. Ez a helyzet a főként gabonaféléken alapuló étrend esetében. A legnagyobb problémák az afrikai és ázsiai országokban tapasztalhatók.
Világviszonylatban a cinkhiány a lakosság mintegy 17-20%-a számára jelent problémát. A nyugati országokban is jelentős probléma.
A hiány megfelelő étrenddel és pótlással orvosolható.
Ha cinkhiányt állapítanak meg, a cinkpótlást általában azonnal alkalmazzák a homeosztázis gyors helyreállítása érdekében. Ahhoz, hogy a pótlás hatékony legyen, ügyelni kell arra, hogy a kapszula vagy tabletta lenyelése ne járjon együtt fitinsavban vagy rostban gazdag étkezéssel, vagy más, a cinkkel kölcsönhatásba lépő étrend-kiegészítőkkel. A legjobb, ha éhgyomorra vesszük be, és várunk egy kicsit az étkezéssel.
Az első fázisban néha napi 1 mg cinket testsúlykilogrammonként vagy annál nagyobb adagot alkalmaznak. A mély hiányból való felépülés után néha napi 10-15 mg elemi cink szokásos fenntartó adagját alkalmazzák.
Vigyázat, ne vigyük túlzásba
Amikor cinkhiányt fedezünk fel magunknál, óvatosnak kell lennünk, hogy ne közelítsük meg a pótlást túlzott lelkesedéssel. A túl nagy dózisú vagy túl hosszú ideig tartó pótlás cinkfelhalmozódáshoz vezethet a szervezetben, és az ilyen állapot mérgező. Ha a hiány gyors megszüntetése érdekében megnövelt dózisokat alkalmazunk, akkor a tüneteket figyelemmel kell kísérni, és a megfelelő időben dönteni kell az adag csökkentéséről vagy a kiegészítés abbahagyásáról.
A cinkfelesleg leggyakrabban a megfelelő indikáció nélküli túlpótlásból vagy rézhiányból ered. Cinkmérgezést nehéz kizárólag étrenddel előidézni.
Összefoglaló
A cinkhiány kiterjedt hatásainak és világszerte tapasztalható nagy gyakoriságának együttese azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a cink táplálkozással történő pótlásának kérdését. A cinkhiány valós probléma, amely bármelyikünket érintheti. Érdemes szem előtt tartani , hogy a cinkhiány milyen tüneteket okoz, hogy egészségügyi komplikációk esetén fel tudjuk mérni, hogy a cink homeosztázisának zavara a bűnös. A cinkhiány legjellemzőbb tünetei a csökkent étvágy és az ízérzékelés romlása, az immunrendszer gyengülése, a bőr állapotának romlása és a rosszabb hangulat.
Források:
⮜ Előző cikk
Magnézium - mi az és milyen tulajdonságai vannak?
Következő cikk ⮞