Homocisztein - mi az és mik a szabványok?

A szív- és érrendszeri egészség ellenőrzésére általában a koleszterinszintet és a vérnyomást ellenőrizzük. A homocisztein nem annyira népszerű marker, de elég jelentős ahhoz, hogy sokkal nagyobb nyilvánosságot érdemeljen. A túlzott homocisztein erősen mérgező az erekre, és akár kétszeresére is növelheti az érelmeszesedés kockázatát. A magas homociszteinszintet neurológiai betegségekkel, köztük az Alzheimer-kórral is összefüggésbe hozták.

• Mi a homocisztein?
• Homocisztein normák a laboratóriumi vizsgálatokban
• A homociszteinszint emelkedésének okai
• Az emelkedett homociszteinszint hatásai
• Homocisztein és érelmeszesedés
• Homocisztein és Alzheimer-kór
• Homocisztein-vizsgálat - gyakorlati információk
• Összefoglaló

Mi a homocisztein?

A homocisztein egy kéntartalmú aminosav, amely az emberi szervezetben egy másik aminosav, a metionin anyagcseréje során keletkezik. A metionin egy olyan aminosav, amelyet a táplálkozással juttatunk a szervezetünkbe, különösen a magas fehérjetartalmú élelmiszerek, például a hús, a hal, a tejtermékek és egyes magvak fogyasztásával. Önmagában nem fordul elő az élelmiszerekben, hanem a szervezetben zajló természetes anyagcsere-folyamatok köztes terméke.

A homocisztein a szív- és érrendszeri betegségek fontos kockázati markereként ismert. Egyesek még a koleszterinszintnél is jelentősebb paraméterként tartják számon.

A homociszteinről hatalmas mennyiségű tudományos irodalom áll rendelkezésre. A homocisztein-hipotézis a fő téma, amelyet akkor vesznek elő, amikor a vitaminellátás szív- és érrendszerre vagy idegrendszerre gyakorolt hatásait elemzik.

Hacsak nem áll fenn veseelégtelenség, a hiperhomociszteinémia (homociszteinfelesleg) előfordulása arra utal, hogy a homocisztein-anyagcsere valamilyen módon megzavarodott, és a sejtben felhalmozódott homociszteinfelesleg a vérbe ürül. Ez megakadályozza a sejt toxicitását, de az érszövetet kiteszi a felesleges homocisztein potenciálisan káros hatásainak. A homocisztein metabolizáló enzimek egyikének (például az MTHFR vagy a CBS) genetikai hibája vagy a homocisztein anyagcserében részt vevő egy vagy több vitamin táplálkozási hiánya anyagcsere-rendellenességekhez és potenciálisan hiperhomociszteinémiához vezethet.

Homocisztein normák a laboratóriumi vizsgálatokban

A normális homocisztein-koncentráció a vérben 5 és 15 mikromol/liter között mozog.

Általában a 15 alatti vizsgálati eredmények nem adnak komoly okot aggodalomra. Számos szakértő azonban úgy becsüli, hogy a teljes elégedettséghez szükséges optimális szintnek 10 alatt kell lennie. Ezek azonban nem hivatalos irányelvek.

Érdemes megjegyezni, hogy statisztikailag a homociszteinszint az életkor előrehaladtával emelkedik, és a férfiaknál magasabb, mint a nőknél.

A homociszteinszint emelkedésének okai

Az éhgyomorra észlelt enyhe hiperhomociszteinémiát általában a metilációs útvonal enyhe károsodása okozza (azaz folsav- vagy B12-vitamin-hiány, vagy a metilén-tetrahidrofolát-reduktáz termolabilitása).

A metionin terhelést követő hiperhomociszteinaemiát csökkent ciszthionin-béta-szintáz aktivitás vagy B6-hiány okozhatja.

Bizonyos mértékig a homociszteinszintet befolyásolják a stimulánsok, beleértve a dohányzást és a kávéfogyasztást. A folsav-antagonista gyógyszerek (metotrexát, fenitoin, karbamazepin) és a B12-vitamin-antagonisták (teofillin, azarabin, orális fogamzásgátlók) szintén problémásak lehetnek,

A súlyos hiperhomociszteinémiát a ciszthionin-béta-szintáz (CBS), a metilén-tetrahidrofolát-reduktáz (MTHFR) vagy a metil-kobalamin (a B12-vitamin aktív formája) szintézisében és a homocisztein-metilációban részt vevő enzimek hiányát eredményezőgenetikai rendellenességek okozzák.

Az MTHFR mutáció, mint a túlzott homociszteinszint egyik oka.

A hiperhomociszteinémia kapcsán különösen népszerű téma az MTHFR gén mutációi. E gén variációi nagyon gyakoriak. A mutáció enyhe, heterozigóta formája a populáció akár 50%-át is érintheti. A homociszteinszintet azonban csak a súlyosabb, homozigóta mutációk befolyásolják komolyan, amelyek a lakosság néhány százalékát érintik.

E gén mutációja károsítja a folsav metilálását, azaz aktív formába hozatalát. A folsavnak ez az aktív, metilált formája szükséges a homocisztein újrametilezéséhez és a metionin körforgásba való visszavezetéséhez.

A CBS-mutáció mint a transz-szulfurációs útvonal gátlója

A ciszthionin-béta-szintázt kódoló gén mutációi régóta ismert probléma, amelyet korábban vizsgáltak, mint az MTHFR-problémákat. Ha CBS-mutáció van jelen, a homocisztein emelkedése érzékenyebben reagál a megnövekedett metioninellátásra. Normális körülmények között a metionin-ciklus kiválóan önszabályozott, és jól megbirkózik az ingadozó metioninellátással. Ha azonban a CBS gén nem működik megfelelően, a helyzet bonyolulttá válik, és a magas fehérjetartalmú étrend megnehezítheti a homociszteinszint csökkentését.

Az emelkedett homociszteinszint hatásai

Ha a homocisztein koncentrációja meghaladja a 15-öt, hiperhomociszteinémiáról beszélünk. Az ilyen koncentrációk növelik az ateroszklerotikus plakkok kialakulásának kockázatát. Az emelkedett homociszteinszintek a szív- és érrendszeri, agyi érrendszeri és tromboembóliás betegségek fokozott előfordulási gyakoriságával járnak együtt.

A magas homociszteinszint az S-adenozil-metionin (SAMe) nem megfelelő elérhetőségét is jelezheti, ez pedig egy nagyon sokoldalú molekula, amely rengeteg folyamatot szabályoz a szervezetben. Ez a metilcsoportok fő donora minden metilációs folyamathoz. Felelős a DNS, az RNS és a fehérjék metilálásáért. Így részt vesz az energiatermelésben, a neurotranszmitterekben, a génaktivitás szabályozásában és sok más fontos folyamatban.

Homocisztein és érelmeszesedés

A legerősebb kapcsolatot kétségtelenül a homocisztein és az érelmeszesedés kockázata között látjuk. A túlzott homocisztein elősegíti az érelmeszesedést azáltal, hogy növeli az oxidatív stresszt, rontja az endotél működését és trombózist indukál.

Az érrendszer egészségére gyakorolt hatásával összefüggésben a homocisztein több mint 50 évvel ezelőtt kezdett érdeklődésre számot tartani. Ez 1995-ben csúcsosodott ki, amikor egy több mint 4000 beteg bevonásával végzett, 27 vizsgálatot tartalmazó metaanalízis jelent meg. Ekkor azt a következtetést vonták le, hogy a homocisztein az ateroszklerotikus betegségek független, fokozatos kockázati tényezője. A plazma teljes homociszteinszintjének 5 µM-os emelkedése férfiaknál az ischaemiás szívbetegség kockázatának 60%-os, nőknél 80%-os növekedésével jár.

Homocisztein és Alzheimer-kór

Az ateroszklerózis után a második legfontosabb tényező a homocisztein hatása a neurológiai rendellenességekre, beleértve az Alzheimer-kór és a demencia más formáinak kockázatát.

A homocisztein káros hatása az agyra és annak teljesítményére több mechanizmusnak köszönhető. Ezek közé tartoznak:

• Az oxidatív stressz súlyosbodása,

• a metilációs reakciók gátlása,

• fokozott DNS-károsodás,

• neurotoxicitás, amely neuronális sejthalálhoz vezet.

E hatások hatásai nagymértékben átfedik azt, amit a jelenlegi ismereteink szerint az Alzheimer-kór kialakulásának alapjának tekintünk:

• a béta-amiloid felhalmozódása,
• a tau hiperfoszforilációja,
• az agyszövet sorvadása,
• károsodott agyi keringés.

A homocisztein-koncentráció még akkor is, ha a laboratóriumi normál tartományon belül van (14 mikromol/liter), azaz nem minősül hiperhomociszteinémiának, akár kétszeresére is növelheti az Alzheimer-kór kockázatát.

Homocisztein-vizsgálat - gyakorlati információk

Fontos a vizsgálatra való felkészülés. Mint a legtöbb vérvizsgálatnál, itt is éhezni kell. Ajánlott 13-14 órás étkezés nélküli időszakot tartani. Erre azért van szükség, hogy kizárható legyen a homocisztein emelkedése az étkezésből származó friss metionin bevitelével. Azonban jó, ha iszunk egy pohár vizet, ez mindig megengedett.

Ha kíváncsi , mennyibe kerül egy homocisztein-teszt, készüljön fel arra, hogy a laboratóriumtól függően 50 és 100 font közötti összeget kell költenie. Bármelyik orvosi laboratóriumban elvégezhető. A vizsgálati eredményekre általában néhány napot kell várni.

Összefoglaló

A homocisztein nemcsak az érelmeszesedési kockázat, hanem az agy és az általános egészségi állapot fontos mutatója is. A homociszteinszintet növelő problémák az egész szervezet működésére kiterjedt hatással vannak. Mindenképpen érdemes időről időre profilaktikusan ellenőrizni a vér homociszteinszintjét, hogy szükség esetén gyorsan és hatékonyan lehessen reagálni.

Források:

• Son P, Lewis L. Hyperhomociszteinémia. In: StatPearls. Treasure Island (FL): StatPearls Publishing; május 8, 2022.

• Selhub J. Homocisztein anyagcsere. Annu Rev Nutr. 1999;19:217-246. doi:10.1146/annurev.nutr.19.1.217.

• Finkelstein JD, Martin JJ. Homocisztein. Int J Biochem Cell Biol. 2000;32(4):385-389. doi:10.1016/s1357-2725(99)00138-7.

• Guthikonda S, Haynes WG. Homocisztein: szerepe és következményei az ateroszklerózisban. Curr Atheroscler Rep. 2006;8(2):100-106. doi:10.1007/s11883-006-0046-4

• Seshadri S, Beiser A, Selhub J, et al. Plasma homocysteine as a risk factor for dementia and Alzheimer's disease. N Engl J Med. 2002;346(7):476-483. doi:10.1056/NEJMoa011613

• Kennedy DO. B-vitaminok és az agy: Mechanizmusok, adagolás és hatékonyság - Egy áttekintés. Nutrients. 2016;8(2):68. Közzétéve 2016 Jan 27. doi:10.3390/nu8020068.